AZ ALPESI SÍZÉS TECHNIKÁJA ÉS OKTATÁSA

A következőkben az egyes technikák leírásra találhat. Ezek sorrendje nem feltétlenül az ideális oktatási menetet jelenti, hiszen a terep, a tanítványok képességei, tanulási ütemük figyelembevételével ettől el lehet- sőt el is kell- térni.

Bizonyos hibák kijavításához gyakran elegendő a technika újbóli elmagyarázása, bemutatása- ezzel tehát mindig meg kell próbálkozni, ezt nem írjuk le külön minden technikai elemnél. Nagyon fontos a helyes, szemléletes bemutatás. Ne feledjük el, hogy a gyerekeknél a leggyorsabb és a leg célra vezetőbb tanulási forma az utánzás.

Az oktatási menetben kissé előreszaladva szükséges néhány fogalom említése:

A lejtő esésvonala azaz egyenes, amely kijelöli a legrövidebb, tehát a legmeredekebb utat a völgybe.

A völgy sí az esésvonallal nem párhuzamos lécek közül a völgy felé eső, a hegy sí az ugyanilyen helyzetben lévő lécek közül a hegy felöli.

Az ív külső léc kanyarodás közben a ív középpontjától távolabb eső, az ív belső léc a közép ponthoz közelebb eső rész.

Alaptartás, az egyenes siklás alaphelyzete.

A rézsútsiklás alaphelyzete, a definíciót lásd a rézsútsiklásnál. A sílécek helyes sízés esetén gyakorlatilag csak egyenes sikláskor és az elváltás pillanatában siklanak teljes talpukon, egyébként mindig valamelyik élükön haladnak.

A siklás során a lécek hosszirányukkal párhuzamosan, a csúszás során hosszirányukhoz képest oldalra mozdulnak el.

Támasznak nevezzük azt a helyzetet, amikor a lécek csőre közelebb van egymáshoz mint a vége.

Ívnek nevezzük szűkebb a hóekével végrehajthatott irányváltoztatások, tágabb értelemben az irányváltoztatások nyomvonalát.

Lendületnek nevezzük a párhuzamos léccel végrehajtott irányváltoztatásokat.

A lendületeket 3 szakaszra oszthatjuk fel:

1.     Az előkészítés.

A síző valamilyen módon megfelelő helyzetbe hozza magát az elváltás végrehajtásához. Jellemzője a tehermentesítés. (PL. súlypont súlyestése, emelése, ugrás, oldal irányú lépés, átterhelés, a lécek felhúzása, előreterhelés,  rotáció.)

2.     Az elváltás és beforgatás

Az irányváltás célja szakmai szempontból az, hogy az eddigi völgyléc váljon hegyléccé, és a hegyléc völgyléccé. Ehhez az irány változtatás végére mindkét sílécnek a másik élére kell kerülnie. Az a pillanat, amikor ez bekövetkezik azaz elváltás.

A beforgatás a tehermentesítéstől tart esésvonalig.

3.     A kikormányzás

A beforgatás után a síléceket minimális csúszással, minél inkább az élükön vezetve kell az esésvonalból kikormányozni, nyugodt egyensúlyi helyzetet teremteni a következő akció végrehajtásához. A kikormányzás ívét a lécek optimális élére állítása és terhelése határozza meg.

A kikormányzás jellemzője, hogy gyakorlatilag független a lendület fajtájától, minden lendületnél csaknem ugyanaz. Ebből következik, hogy a lendületek egymástól tulajdonképpen csak az előkészítés fázisában térnek el. ( Kivétel a lefelé tehermentesítéssel végrehajtott lendületek).