Hóekeív - Rézsútsiklás, előre-oldalcsúszás

Hóekeív - Rézsútsiklás, előre-oldalcsúszás

Oktatásának alapfeltétele az egyenes siklásból hóekébe való kiforgatás. A hóekeív az első, csúszás közben végrehajtott irányváltoztatás. Segítségével alapozhatjuk meg a kiemelkedő jelentőségű forgatást.

Tanítását az eddigi enyhe tanulólejtőn végezzük, , mérsékelt sebességgel, de a későbbiek során se engedjük a nagyobb sebességgel t0rténő végrehajtást.

Végrehajtása: Hóekesiklás közben a kanyarodás irányával ellentétes lábra- az ívküldő lábra – (balra kanyarodás esetén jobb láb) kell helyezni a testsúlyt. Az előfordulást segíti a térd enyhe befele csavarásával az ív külső léc forgatása. A testsúly ráhelyezésének nyomatékot adhatunk a felsőtest kisméretű kifele hajlásával. A terhelés és a forgatás hatására a léc elfordul a . A térd befele döntése élére állítja a lécet és ezzel meggátolja a léc oldalirányú csúszását.

A terhelésváltásos végrehajtás mellett alkalmazhatjuk a nyomásváltásos hóekét is, amelyügyesebb tanítványoknak a hóekecsövön keresztül a gyorsabb utat jelenti a rövidlendületekig.

Oktatása során mindig törekedjünk a helyes végrehajtásra, különösen az oldalirányú csúszás kiküszöbölésére.

Tipikus hibák: A hóekeív alapvető hibáit mindenképpen ki kell küszöbölni, mivel azok a későbbiek során komolyabb gondok okozói lehetnek. Ugyanakkor a kisebb, kevésbé szabályos tartás miatt nem érdemes túl sokáig elnyújtani az alapelemek gyakorlását. Ha tanítványaink biztosan de kisebb hibákkal hajtják végre a hóekeívet, nyugodtan lépjünk tovább, de a későbbiek során folyamatosan térjünk vissza a hóekeív gyakorlására. Célszerű minden nap az első siklásokat hóekeivel végrehajtani (még haladó szinten is)

1.         Az eddigiekben is említett merev, görcsös végrehajtás jelenti a leggyakrabban előforduló hibát – oldásához használjuk az egyenes siklásnál már említetthez hasonló jellegű gyakorlatokat. A görcsös tartás többnyire a túlzott koncentrálás, akarás következménye, feloldásában is ezt kell szem előtt tartanunk. Olyan játékos gyakorlatokat alkalmazunk, amelyek a félelem elterelését célozzák.

2.         A térdek mereven nyújtottak – ez nem teszi lehetővé a forgatást és megfelelő élezést. Javítására nagy kiterjedésű térdmozgásokkal járó gyakorlatokat alkalmazhatunk. Ugyanakkor figyelnünk kell arra, hogy sok esetben nem a tanítvány a hibás hanem a cipő. Ha lehetőségünk van rá, tanítványainknak cipőjének kiválasztásakor tartsuk szem elött, hogy a cipő alkalmatlan a helyes sízés elsajátítására, ha nem engedi a térd megfelelő előrenyomását ( a térd vetülete kerülhessen cipő orra elé)

3.         A tanítvány az ívet csak a lécek terhelésével kezdi meg, ugyanakkor nem végzi a forgatást. Ebben az esetben a lécek mintegy “vasúti sínre kerülnek”, a tanítvány nagy akarása ellenére a lécek nem fordulnak el. Kompenzálás gyanánt a tanítvány egész felsőtestét próbálja csavarni, aminek következményeképpen a fordulás nem következik be, ellenben kialakul egy igen rossz testtartás. Ha csak kismértékben forgat a térdével, és ezen próbál meg a felsőtest csavarásával segíteni, akkor eredményes is lehet a mozgás, a léc elfordul de rögzülhet egy hibás ”rotáló” mozgás, amikor az ívet a felsőtest, a vállak forgatásával kezdi meg a síző. Ez a későbbiekben a lécek túlforgatását, az ellenőrizhetetlen lécvezetést, és a helytelen terhelés miatt nem a léc élén vezetett, csúszó Íveket eredményezheti.

Javításához a későbbiekben is leírt gyakorlatot használhatjuk: egyenes siklásból az egyik láb kiforgatása hóekehelyzetbe, majd lassú összezárás, után ugyanez a másik lábra. Ha már jól forgat egy lábat a hóekébe a tanítvány, próbáljuk meg a hóekeívet ezen az úton – tehát az egyik léc kiforgatása , megterhelése, majd a forgatás folytatása.

4.         Az egyik leggyakoribb és talán a legsúlyosabb hiba a lécek nem megfelelő élére állításából és terheléséből ered. Veszélyes mert nem feltűnő: a tanítvány megcsinálja a hóekeívet, testtartása, technikája viszonylag jó, de a lécek nagyon sokat csúsznak oldalra, nem íven vezetettek. Súlyos hiba, mert a későbbiekben az egyik legnagyobb hiányosság. A helyes technika megköveteli, hogy a lécek minél kevésbé csússzanak oldalra, mert az kemény, jeges pályán eséshez vezethet.

Javításához visszalépünk a hóeke gyakorlataihoz, hiszen kialakulásának egyik oka a helytelen hóeketartásban kereshető. A hóekegyakorlatok közül hasznos a különböző nyitottság és különböző élezéssel végrehajtott hóekehelyzetek váltása.

A hóekesiklásban alkalmazhatunk kötött íven végrehajtott hóekesiklást (különböző jelekkel – pl. gallyakkal – kirakott pálya, lefektetett nyomon való lécvezetés, stb.). Eredményes lehet a meredekebb lejtőn végrehajtott hóekeív, mert ez erőteljesebb élezésre kényszeríti a tanítványt.

Rézsútsiklás, előre-oldalcsúszás

A rézsútsiklással, mint gyakorlatban végrehajtott technikai elemmel önmagában ritkán találkozunk. Egyes síiskolák (pl. az osztrák, 90-es évekig) igen nagy hangsúlyt fektetnek pontos elsajátítására, míg mások szinte csak megemlítik tematikájukban. Az oktatási menetből semmiképpen sem szabad kihagyni, ugyanakkor túlzott gyakoroltatása sem célszerű. Itt is érvényes az, hogy amit a tanulók a lényegi hibáktól mentesen végre tudják hajtani, tovább kell lépni, inkább többször vissza kell térni rá az oktatás közben. Ezt annál is inkább megtehetjük, mert helye az oktatás menetében nem kötött. Alapfeltétele az egyenes siklás közbeni lécbiztonság, elsajátítása pedig az alaplendület végrehajtásának. Az oldalcsúszás az élezés kialakításának gyakorlata, de bizonyos esetekben önmagában is használható.

Gyakorlásához válasszunk egy eddigieknél meredekebb lejtőt, ahol a tanítvány fokozott élezésre kényszerül.

Végrehajtása: A lécek hosszanti tengelye eltér az esésvonal irányától. A testsúly nagyobbrészt a völgylécen van. A váll enyhén a völgy felé, a csípő és a térd enyhén a térd felé törekedik, ennek következtében a lécek hegy felöli élükön állnak. A térdek a csípő és a váll tengelyei párhuzamosak és a völgy felé fordítottak, ebből adódóan a  hegyléc mintegy negyed lábfejjel előrébb helyezkedik el. A kezek akcióész helyzetben a test előtt vannak, a botok hátrafele néznek ( ez a rézsútsiklás alaphelyzete.) A megállást a hegy felé való ellépegetéssel végezzük.

Előre- oldalcsúszás: Rézsútsiklásban a térdeket kevésbé döntjük a hegy felé, ennek következtében csökken az élezés mérete, a lécek a völgy felé csúsznak. A élezés nagyságával befolyásolhat a csúszás méretét.

Gyakorlatai:

Rézsútsiklás: elsősorban a helyes testtartást kényszerítő gyakorlatokat alkalmazhatunk

rézsútsiklás, a hegy felöli kéz fogja a völgy felöli külső bokát

tárgyak felvétele a völgy felöli oldalról

rézsútsiklás közben a hegy felöli léc emelgetése ( a léc sarka emelkedjen magasabbra ) ill. Rézsútsiklás a völgy felöli lécen stb.

Térdrugózás rézsútsiklás közben

Előre- oldalcsúszás:

első gyakorlatként az oldalcsúszást alkalmazzuk. Ekkor helyben, rézsútsikló alaptartásban áll a tanítvány, kellően meredek lejtőn. A térdek völgy felé billentésével csökkenti az élezés mértékét, a botokat a hát mögött a hegynek támasztva megtolja magát a völgy felé. A lécek hosszirányukra merőlegesen mozdulnak el. A későbbiekben a bottal való elindítás már nem szükséges. A térdek döntését változtatva lehet szabályozni a csúcs mértékét.

rézsútsiklásból indítva az előző gyakorlat. Ekkor a csúszás előre oldalt történik. Az előre ill. Oldalra haladás mértékét az élezés befolyásolja. Alkalmazhatjuk a “legyező elnevezésű” gyakorlatot. Ilyenkor a tanuló a rézsútsiklást mindig ugyanazon a nyomon végzi, az előre- oldatcsúszást is ugyanazon a ponton indítja, el, de minden egyes alkalommal más élezéssel végzi a gyakorlatot. Így a lécek által hagyott nyom  a legyezőhöz lessz hasonló

rézsútsiklás és előre- oldatcsúszás váltogatása. Rézsútsiklás közben a tanuló az élezés csökkentésével előre- oldalcsúszást végez, majd újra élezve megállítja a csúszást, és rézsútsiklásban folytatja útját. Ezt többször és más- más élezéssel meg kell próbálni.

Tipikus hibák: A rézsútsiklás közben elkövetett hibák a későbbiekben súlyos következménnyel járnak. Az alábbiakban feltétlenül orvosolandó hibákat soroljuk fel.

1.     A tanítvány a völgytől való félelmében a közelebbi talaj, a hegy felé törekszik, így a felsőtest a hegy felé hajlik, a testsúly a hegylábra kerül, az élezés elmarad. A keményebb havon a terhetlen völgyléc kicsúszik oldalra. Ez a hiba okozza a lendületek kikormányzási szakaszban, hogy nem megfelelő az ív külső ill. Völgyléc terhelése. Ennek eredményeképpen főleg keményebb terepen nem alakulhat ki az “íven”  vezetett lendület, a léc csúszni fog.

Kijavítása egyrészt a lécbiztonság megszerzésének függvénye, hiszen a meredektől való  félelem elmúlásával az egyik kiváltó ok, de néhány gyakorlattal a hibát mindenképpen javítani kell.

2.     A váll síkja a csípő síkjánál jobban fordul a hegy felé. Összefüggésben lehet az előbb említett hibával is mindkét esetben felhasználhatjuk a felsorolt gyakorlatokat. Ha nem próbálunk változtatni a rossz testtartáson az a kikormányzás szakaszában a vállak túlfordulása miatt ellenőrizetlen lécvezetést, túlforgatást eredményezhet. Amennyiben tehát az ívek közben  felfigyelünk a váll túlforgatására, az un. rotálásra, hasznos lehet a rézsútsiklásra való visszatérés. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a vállak túlforgatása annak következménye, hogy a tanuló az ív megkezdését a vállak lendítésével segíti. Ez az ív előkésztésének hiányosságaira utal, az elő készítő rész hibáinak elemzésével, javításával kell orvosolni. Néha elegendő a figyelem felhívása, de amennyiben ez nem segítene különböző gyakorlatokat alkalmazhatunk: hosszabb tárgyak (pl. síbot) tartása a kézben a test előtt a vállakkal párhuzamosan, illetve a vállakon rézsútsiklás közben; a test előtt tartott botokkal a térd, a csípő, váll folyamatos ütemes megérintése, úgy, hogy a botok síkja ne változzon stb.

A hibáknál leírtakon kívül bátran alkalmazhatunk minden olyan rézsútsiklásban végrehajtott gyakorlatot, amely kényszerítő helyzetekkel ( bothúzás, tálcatartás) alakítja ki a helyes testtartást, érdekes, változatos feladatokkal oldja a görcsös mozgást.

Ha az első végrehajtások során nem találunk alapvető hibákat, nem érdemes túl sok gyakorlatot végeztetni a tanulóval, de a helyes mozgás rögzítésére válasszuk ki néhányat. Ilyen a hegy sí emelgetése rézsútsiklás közben, a kézben tartott botokkal a fő testsíkok beállítása, de a rézsútsiklás önmagában is. Mindenképpen változtassunk közben a terepen is: meredekebb- enyhébb lejtő, keményebb- lágyabb hó, buckás pálya- sima pálya. A terep kiválasztásánál a legfőbb szempont, hogy olyan megfelelően széles szakasz álljon rendelkezésünkre, ahol a forgalom zavarása nélkül tudunk a pályán keresztben siklani.