Lendület a hegy felé - Alaplendület

Lendület a hegy felé - Alaplendület

Mint nevéből is kitűnik , ez az első, párhuzamos lécvezetéssel végrehajtott irányváltoztatás. Célja a kikormányzás megtanítása. Végrehajtásához viszonylag nagy lécbiztonságra és az alapvető hibáktól mentes rézsútsiklásra van szükség. Ne számítsunk rögtön az elején tökéletes végrehajtásra, hiszen ez az eddig tanultak közül talán a legnehezebb, meglehetősen összetett gyakorlat. Jelentősége igen nagy, hiszen a kikormányzás szinte minden lényeges mozzanatát tartalmazza, tehát megfelelő elsajátítása az összes lendület tanulását nagyban elősegíti.

Végrehajtása: Rézsútsikló alaphelyzetben kezdődik a térdek hegy felé való forgatásával. A lécek fokozott élére állítása érdekében a térdek erőssebben döntöttek a hegy felé. A testsúly kb. 70 %- a völgy sít terheli. A testtartás megfelel a rézsútsiklásnál leírtaknak. Az ív megállással fejeződik be. A tanulási szakaszban a lendület íve ne legyen túl rövid sugarú.

Gyakorlatai:

-az első gyakorlatot hóekéből kezdjük. A hegy felöli léccel mellélépve indítsuk el a lendületet. Később siklás közben csúsztatva majd emelve jussanak a lécek párhuzamos helyzetbe.

-a lendület a hegy felé igen jellemző gyakorlata a girland a lendületfüzér. Végrehajtását rézsútsiklásban kezdjük. A hegy felöli lécet kiforgatjuk hóekehelyzetbe, kissé megterheljük és elindítunk egy hóekeívet a völgy felé. Még az esésvonal elérése előtt ( tehát mielőtt vállunk teljesen a völgy felé nézne ) visszahelyezzük a testsúlyt a völgy felöli lécre és a hegylábát másik mellé zárjuk. A párhuzamos lécek és a megterhelt völgyláb adja a lehetőséget a lendület a hegy felé elindítására. Még mielőtt azonban megállnánk, a hegy sí hóeke helyzetbe forgatásával újra kezdjük a gyakorlatot. Magasabb szinten támasztóhelyzet nélkül is végrehajthatók a girlandok.

A gyakorlatokat egyre meredekebb rézsútsiklásból végeztessük, egészen az egyenes siklásból történő végrehajtásig.

Tipikus hibák: az itt előforduló hibák egy része a rézsútsiklásnál is megtalálható testtartási hiba, javításuk céljából érdemes visszatérni az ott leírt gyakorlatokra.

1.       az ív közben a tanuló nem törekszik vállával a völgy, csípőjével és térdével a hegy felé, tulajdonképpen nyújtott testel (és térddel) „bedől” a kanyarban, ezáltal testsúly kerül a belső vagy mindkét síre. Ez keményebb, jeges terepen, meredekebb lejtőn, nagyobb tempónál óhatatlanul a lécek kicsúszásához vezet. A hiba részben a rézsútsiklásnál is leirt testtartási hibára vezethető vissza, de gyakran találkozhatunk vele olyan tanulóknál is akiknek közben jó volt a testtartásuk. A hiba elsősorban akkor fordul elő, ha jó hóviszonyok között, friss, puha havon gyakorolunk. Általában valamilyen mértékű hátul terhelés is tapasztalható azt így síző tanulóknál.

A rossz testtartást legtöbbször a nyújtott lábbal történő kikormányzás okozza. Javítását tehát a térd hajlítására való figyelemfelhívással, a térd hajlítását célzó gyakorlatokkal (ritmus adása tapssal, az oktató által vállmagasságban kitartott bot alatt való áthaladás rézsútsikló szakaszban, stb.) oldhatjuk meg.

2.       az ívben a vállak a hegy felé fordulnak. Ez gyakran okozza a testsúly ívbelső lécre kerülését. A kikormányzás túl rövid sugarú íven történik. Oka: gyakran nem megfelelő az előkészítés a tanuló ennek hiányában nem tudja megfelelően elindítani a térdek hajlításában való forgatást, ezt próbálja kompenzálni a vállak hegy felé csavarásával. Ebből következik, hogy javítását egyrészt az előkészítést javításával, másrészt a hóekeíveknél a térdek forgató munkájának gyakorlásával lehet megoldani. Ugyanakkor célszerű kialakítani a bot letűzésének pontos helyét (a hegy felöli léc csőrét kb. egy arany szíva visszafele és beljebb) is ritmusát, mivel a megfelelő bottüzes megakadályozhatja a vállak hegy felé  fordulását.

Alaplendület

Az alaplendület az a technika, amelyik összekapcsolja az eddig tanultakból a hóekeívvel végrehajtott beforgatást és párhuzamos léccel végzett kikormányzást. Általában egy hetes kezdő tanfolyamon idáig tudunk eljutni. Oktatási szempontból a támasz léplendületek felé vezető út egyik állomásának tekinthető. Természetesen ennyi tanulás, gyakorlás után a technika végrehajtása még igencsak hagy kívánnivalókat maga után, de jó körülmények között a legtöbb tanuló jól felismerhetőn sízik alaplendülettel.

Mint nevéből is következik, a technika kikormányzó szakasz párhuzamos lécvezetéssel történik.

Végrehajtása: a lendület hóekeívvel kezdődik. A hóekeívet kicsivel az esésvonal előtt történő bottűzés fejezi be. Az esésvonalban, haladóbb fokon más kicsivel azelőtt, a bottűzés ütemére a belső lábról való elrugaszkodással megkezdődik a léc mellézárása. Az ezt követő kikormányzás megegyezik a lendület a hegy felé végrehajtásával.

Jellemzői: előkészítő szakasz: hóekeív; mellézárás: esésvonalban; kikormányzás: a lendületeknél tipikus kikormányzási mód.

Ez a legkönnyebb végrehajtható lendületfajta, mert:

már jól ismert elemre épül ( hóeke)

az előkészítés legnehezebb része, a völgy felé való fordulás könnyedén megoldható a hóekeív segítségével

az ív külső lécen az él váltás már a hóekébe nyitáskor létrejön, az ívbelső lécen pedig a mellézárás során.

Miután az alaplendület már eddig tanult elemekre ( hóekeív, lendület a hegy felé ) épül, a hibák egy része ezeknek az elemek nem további gyakorlásával korrigálható.

Tipikus hibák:

1.     a mellézárás után túl sok testsúly kerül az ívbelső lécre.

2.     A térdek nyújtottak, a testsúly hátra kerül.

3.     A mellézárás után a vállak a hegy felé fordulnak.

4.     Az ív első szakaszában a túlzottan széles hóekehelyzet

Az előbb említett hibák igen gyakran együtt lépnek fel, újabb hibák kialakulását is elősegítik ( túl sok testsúly az ívbelső lécen -> nehezen forgatható a kikormányzásban a lécvállal is segíteni akar a tanítvány-> a váll a hegy felé fordul.).

Az alaplendület elsajátítását a síiskola eddigi gyakorlatai segítik, melyek közül kiemelt szerepe van a lendület a hegy felé részben említett girlandoknak. A girland hóeke része elősegíti a léc kiforgatását hóeke helyzetbe, a lendület a hegy felé pedig a kikormányzás elsajátítását.

Enyhe lejtőn gyakoroltassuk , nagy sugarú íveken. Először csak az ív utolsó részében végeztessünk mellézárást, majd ha ezt már jól oldják meg a tanítványok, fokozatosan egyre korábbra tehetjük idejét a mozgásszerkezetben. Az ívbelső léc mellézárásakor fellépő problémák többnyire a belső sí túlzott terheléséből adódnak. A mellézárás a belső síről való elrugaszkodással és az erre ritmust adó bot tűzéssel járjon együtt.

Ne engedjük, hogy tanulóink nagy sebességgel hajtsák végre az alaplendületet, mert így kivitelezése elkapkodottá válhat, és az előbb említett hibák sokkal nagyobb eséllyel fordulhatnak elő. A nagy sebességű hóekeív óhatatlanul a lécek oldalra csúszásához vezet, mert a hóekehelyzetben élére állított sível nagyon nehéz megtartani a fellépő erőket. Általában ezen a tudásszinten nem helyes a nagy sebességgel való sízés, mert a tanulóknak nincs még kellő lécbiztonsága, amellyel uralni tudnák sebességüket. Az alapiskola sí technikái – helyesen végrehajtva- amúgy is csak kis sebességű sízésre alkalmasak.

Átlagos képességű tanítványok esetén az egyhetes síiskola célja az alaplendület. Természetesen csoportlétszámtól, körülményektől a tanulók képességeiktől függően lehet, hogy ennél többet, esetleg ennél kevesebbet érünk el. Egyhetes – tíznapos tábor esetében meg lehet még tanítani a támasztott- lépő lendületeket is, de nem ajánlott tovább lépni.

Ha valamilyen oknál fogva lassabban tudnánk csak haladni az oktatással, semmiképpen se erőltessünk gyorsabb ütemet csak azért, hogy a tábor végére mindenképpen megtanítsuk az alaplendületet. Az elkapkodott gyakorlás során a technikák végrehajtásában megmaradhatnak olyan alapvető hibák, amelyek későbbiekben súlyos nehézségeket okozhatnak. Addig végeztessük a gyakorlatokat, amig az alapvető hibák meg nem szűnnek. Ugyanakkor nem érdemes a tökéletes végrehajtásra sem törekedni. Egyrészt nagyon kevés az olyan tanuló aki az összes technikát hibátlanul végre fogja hajtani, másrészt a túl hosszú gyakorlási fázisok még érdekes gyakorlatok esetén is egyhangúvá, unalmassá válnak.

Amennyiben lehetőségünk van ugyanazokkal a tanítványokkal hosszabb időn át foglalkozni, ne tekintsük haladónak azokat, akik csak egyhetes sí tábort végeztek. Ideális esetben még az első tanfolyammal egy téren, kevésbé ideális esetben a következő télen, egy újabb hét kötetlenebb gyakorlás és lécbiztonság megszerzése teheti a haladó iskolára érett a tanulót.