Lendület a hegy felé - Alaplendület

Lendület a hegy felé - Alaplendület

Mint nevébõl is kitűnik , ez az elsõ, párhuzamos lécvezetéssel végrehajtott irányváltoztatás. Célja a kikormányzás megtanítása. Végrehajtásához viszonylag nagy lécbiztonságra és az alapvetõ hibáktól mentes rézsútsiklásra van szükség. Ne számítsunk rögtön az elején tökéletes végrehajtásra, hiszen ez az eddig tanultak közül talán a legnehezebb, meglehetõsen összetett gyakorlat. Jelentõsége igen nagy, hiszen a kikormányzás szinte minden lényeges mozzanatát tartalmazza, tehát megfelelõ elsajátítása az összes lendület tanulását nagyban elõsegíti.

Végrehajtása: Rézsútsikló alaphelyzetben kezdõdik a térdek hegy felé való forgatásával. A lécek fokozott élére állítása érdekében a térdek erõssebben döntöttek a hegy felé. A testsúly kb. 70 %- a völgy sít terheli. A testtartás megfelel a rézsútsiklásnál leírtaknak. Az ív megállással fejezõdik be. A tanulási szakaszban a lendület íve ne legyen túl rövid sugarú.

Gyakorlatai:

-az elsõ gyakorlatot hóekébõl kezdjük. A hegy felöli léccel mellélépve indítsuk el a lendületet. Késõbb siklás közben csúsztatva majd emelve jussanak a lécek párhuzamos helyzetbe.

-a lendület a hegy felé igen jellemzõ gyakorlata a girland a lendületfüzér. Végrehajtását rézsútsiklásban kezdjük. A hegy felöli lécet kiforgatjuk hóekehelyzetbe, kissé megterheljük és elindítunk egy hóekeívet a völgy felé. Még az esésvonal elérése elõtt ( tehát mielõtt vállunk teljesen a völgy felé nézne ) visszahelyezzük a testsúlyt a völgy felöli lécre és a hegylábát másik mellé zárjuk. A párhuzamos lécek és a megterhelt völgyláb adja a lehetõséget a lendület a hegy felé elindítására. Még mielõtt azonban megállnánk, a hegy sí hóeke helyzetbe forgatásával újra kezdjük a gyakorlatot. Magasabb szinten támasztóhelyzet nélkül is végrehajthatók a girlandok.

A gyakorlatokat egyre meredekebb rézsútsiklásból végeztessük, egészen az egyenes siklásból történõ végrehajtásig.

Tipikus hibák: az itt elõforduló hibák egy része a rézsútsiklásnál is megtalálható testtartási hiba, javításuk céljából érdemes visszatérni az ott leírt gyakorlatokra.

1.       az ív közben a tanuló nem törekszik vállával a völgy, csípõjével és térdével a hegy felé, tulajdonképpen nyújtott testel (és térddel) „bedõl” a kanyarban, ezáltal testsúly kerül a belsõ vagy mindkét síre. Ez keményebb, jeges terepen, meredekebb lejtõn, nagyobb tempónál óhatatlanul a lécek kicsúszásához vezet. A hiba részben a rézsútsiklásnál is leirt testtartási hibára vezethetõ vissza, de gyakran találkozhatunk vele olyan tanulóknál is akiknek közben jó volt a testtartásuk. A hiba elsõsorban akkor fordul elõ, ha jó hóviszonyok között, friss, puha havon gyakorolunk. Általában valamilyen mértékű hátul terhelés is tapasztalható azt így sízõ tanulóknál.

A rossz testtartást legtöbbször a nyújtott lábbal történõ kikormányzás okozza. Javítását tehát a térd hajlítására való figyelemfelhívással, a térd hajlítását célzó gyakorlatokkal (ritmus adása tapssal, az oktató által vállmagasságban kitartott bot alatt való áthaladás rézsútsikló szakaszban, stb.) oldhatjuk meg.

2.       az ívben a vállak a hegy felé fordulnak. Ez gyakran okozza a testsúly ívbelsõ lécre kerülését. A kikormányzás túl rövid sugarú íven történik. Oka: gyakran nem megfelelõ az elõkészítés a tanuló ennek hiányában nem tudja megfelelõen elindítani a térdek hajlításában való forgatást, ezt próbálja kompenzálni a vállak hegy felé csavarásával. Ebbõl következik, hogy javítását egyrészt az elõkészítést javításával, másrészt a hóekeíveknél a térdek forgató munkájának gyakorlásával lehet megoldani. Ugyanakkor célszerű kialakítani a bot letűzésének pontos helyét (a hegy felöli léc csõrét kb. egy arany szíva visszafele és beljebb) is ritmusát, mivel a megfelelõ bottüzes megakadályozhatja a vállak hegy felé  fordulását.

Alaplendület

Az alaplendület az a technika, amelyik összekapcsolja az eddig tanultakból a hóekeívvel végrehajtott beforgatást és párhuzamos léccel végzett kikormányzást. Általában egy hetes kezdõ tanfolyamon idáig tudunk eljutni. Oktatási szempontból a támasz léplendületek felé vezetõ út egyik állomásának tekinthetõ. Természetesen ennyi tanulás, gyakorlás után a technika végrehajtása még igencsak hagy kívánnivalókat maga után, de jó körülmények között a legtöbb tanuló jól felismerhetõn sízik alaplendülettel.

Mint nevébõl is következik, a technika kikormányzó szakasz párhuzamos lécvezetéssel történik.

Végrehajtása: a lendület hóekeívvel kezdõdik. A hóekeívet kicsivel az esésvonal elõtt történõ bottűzés fejezi be. Az esésvonalban, haladóbb fokon más kicsivel azelõtt, a bottűzés ütemére a belsõ lábról való elrugaszkodással megkezdõdik a léc mellézárása. Az ezt követõ kikormányzás megegyezik a lendület a hegy felé végrehajtásával.

Jellemzõi: elõkészítõ szakasz: hóekeív; mellézárás: esésvonalban; kikormányzás: a lendületeknél tipikus kikormányzási mód.

Ez a legkönnyebb végrehajtható lendületfajta, mert:

már jól ismert elemre épül ( hóeke)

az elõkészítés legnehezebb része, a völgy felé való fordulás könnyedén megoldható a hóekeív segítségével

az ív külsõ lécen az él váltás már a hóekébe nyitáskor létrejön, az ívbelsõ lécen pedig a mellézárás során.

Miután az alaplendület már eddig tanult elemekre ( hóekeív, lendület a hegy felé ) épül, a hibák egy része ezeknek az elemek nem további gyakorlásával korrigálható.

Tipikus hibák:

1.     a mellézárás után túl sok testsúly kerül az ívbelsõ lécre.

2.     A térdek nyújtottak, a testsúly hátra kerül.

3.     A mellézárás után a vállak a hegy felé fordulnak.

4.     Az ív elsõ szakaszában a túlzottan széles hóekehelyzet

Az elõbb említett hibák igen gyakran együtt lépnek fel, újabb hibák kialakulását is elõsegítik ( túl sok testsúly az ívbelsõ lécen -> nehezen forgatható a kikormányzásban a lécvállal is segíteni akar a tanítvány-> a váll a hegy felé fordul.).

Az alaplendület elsajátítását a síiskola eddigi gyakorlatai segítik, melyek közül kiemelt szerepe van a lendület a hegy felé részben említett girlandoknak. A girland hóeke része elõsegíti a léc kiforgatását hóeke helyzetbe, a lendület a hegy felé pedig a kikormányzás elsajátítását.

Enyhe lejtõn gyakoroltassuk , nagy sugarú íveken. Elõször csak az ív utolsó részében végeztessünk mellézárást, majd ha ezt már jól oldják meg a tanítványok, fokozatosan egyre korábbra tehetjük idejét a mozgásszerkezetben. Az ívbelsõ léc mellézárásakor fellépõ problémák többnyire a belsõ sí túlzott terhelésébõl adódnak. A mellézárás a belsõ sírõl való elrugaszkodással és az erre ritmust adó bot tűzéssel járjon együtt.

Ne engedjük, hogy tanulóink nagy sebességgel hajtsák végre az alaplendületet, mert így kivitelezése elkapkodottá válhat, és az elõbb említett hibák sokkal nagyobb eséllyel fordulhatnak elõ. A nagy sebességű hóekeív óhatatlanul a lécek oldalra csúszásához vezet, mert a hóekehelyzetben élére állított sível nagyon nehéz megtartani a fellépõ erõket. Általában ezen a tudásszinten nem helyes a nagy sebességgel való sízés, mert a tanulóknak nincs még kellõ lécbiztonsága, amellyel uralni tudnák sebességüket. Az alapiskola sí technikái – helyesen végrehajtva- amúgy is csak kis sebességű sízésre alkalmasak.

Átlagos képességű tanítványok esetén az egyhetes síiskola célja az alaplendület. Természetesen csoportlétszámtól, körülményektõl a tanulók képességeiktõl függõen lehet, hogy ennél többet, esetleg ennél kevesebbet érünk el. Egyhetes – tíznapos tábor esetében meg lehet még tanítani a támasztott- lépõ lendületeket is, de nem ajánlott tovább lépni.

Ha valamilyen oknál fogva lassabban tudnánk csak haladni az oktatással, semmiképpen se erõltessünk gyorsabb ütemet csak azért, hogy a tábor végére mindenképpen megtanítsuk az alaplendületet. Az elkapkodott gyakorlás során a technikák végrehajtásában megmaradhatnak olyan alapvetõ hibák, amelyek késõbbiekben súlyos nehézségeket okozhatnak. Addig végeztessük a gyakorlatokat, amig az alapvetõ hibák meg nem szűnnek. Ugyanakkor nem érdemes a tökéletes végrehajtásra sem törekedni. Egyrészt nagyon kevés az olyan tanuló aki az összes technikát hibátlanul végre fogja hajtani, másrészt a túl hosszú gyakorlási fázisok még érdekes gyakorlatok esetén is egyhangúvá, unalmassá válnak.

Amennyiben lehetõségünk van ugyanazokkal a tanítványokkal hosszabb idõn át foglalkozni, ne tekintsük haladónak azokat, akik csak egyhetes sí tábort végeztek. Ideális esetben még az elsõ tanfolyammal egy téren, kevésbé ideális esetben a következõ télen, egy újabb hét kötetlenebb gyakorlás és lécbiztonság megszerzése teheti a haladó iskolára érett a tanulót.