Párhuzamos lendületek magas tehermentesítéssel

Párhuzamos lendületek magas tehermentesítéssel

Az alábbi felsorolt elemek közös jellemzője a magas tehermentesítés: a tehermentesítés a súlypont emelése utána felső holtponton következik be.

Hosszú lendületek

Végrehajtása: rézsútsiklásban párhuzamos a tudásszinttől függően zárt lécvezetéssel elrugaszkodás az egyidejű bottűzés segítségével. Az elrugaszkodás nagyobb sebesség és megfelelő sí tudás esetén minimális is lehet, kisebb sebesség és gyengébb sí tudás esetén intenzívebb. A súlypont emelkedésének felső holtpontján a tehermentesítés pillanatában történik meg az él váltás, majd ezt rögtön követi a lécek fokozatos megterhelése, a súlypont süllyesztése és a térdek hajlításában való forgató munkája. Az esésvonalon túl kikormányzása eddig tanult technikákkal megismert módon zajlik. A lécek egymáshoz való helyzete e művelet során csak annyiban változik meg, hogy az ívbelső léc előrébb kerül.

Gyakorlatai: gyakorlását célszerű a párhuzamos lépő lendületek elsajátítása után kezdeni. A párhuzamos lépő lendületek ( főleg völgy felé végrehajtott változatánál ) segítenek megtanulni a párhuzamos lendületek egyik legnehezebb mozzanatát: nevezetesen azt, hogy az él váltás párhuzamos lécekkel már nem az átterhelés előtt történik.

1.     gyakorlatok a lendület a hegy felé való ismétlésével kezdjük. A gyakorlat ne részsiklásból hanem egyenes siklásból induljanak, a bottűzés előtt történjen egy kismértékű súlypont süllyesztés, majd a bottűzés adja meg az ütemet a súlypont gyors emelésére, amelyet az esésvonalból a térdek hajlításával együtt végzett forgatással való kikormányzás követ.

2.     Nem a legrövidebb de a tanuló sí tudását tekintve hasznosabb, teljesebb út a párhuzamos lépő lendületeken keresztül vezet. Ily módon alapfeltétele a párhuzamos  lépő lendület a völgy felé technikájának ismerete. Az áttérés nem igényel külön gyakorlatokat, lépő lendület végrehajtása közben fokozatosan egyre kisebb völgyirányú lecsúsztatással elérhetjük azt a minimális szinte láthatatlan lépést, amely már párhuzamos lendületeknek is tekinthetünk. Ebben az esetben a határ szinte elmosódik a két technika között. A profi nagy tudású íz őket alaposan megfigyelve meg figyelve észrevehetjük, hogy igen gyakran, ha nem figyelnek kifejezetten a végrehajtásra, a párhuzamos lendület helyett igen kis lépéssel járó párhuzamos lépő lendületet használnak. Ez természetes is, hiszen nem kell gyakorlott sízőknek, lenni ahhoz, hogy tudjuk: sokkal természetesebb számunkra az egy lábról, mint a páros lábról való elrugaszkodás (gondoljunk csak a páros lábról való szökdelésre: a legtöbb ember számára külön odafigyelést igényel, sokan pedig hosszabb időn keresztül nem is képesek végrehajtani néhány ugrás után már váltott lábbal rugaszkodnak el).

3.     Elméletileg, ha tanítványunk jól hajtja végre a kikormányzást, már megtanítható neki a párhuzamos lendület. Gyakorlatban ez csak abban az esetben ajánlható, ha a tanítvány nagyon tehetségesnek tűnik és lehetőséget látunk arra, hogy a lépő lendületeket, de legalább a völgytámaszt a későbbiekben megtanítsuk nekik. Ez a rövid út:

rézsútsiklásban az elrugaszkodás gyakorlása: a súlypont kis süllyesztése után a bottűzés ütemére elrugaszkodás a völgylábról párhuzamos léccel.

Ezt követi az 1. Pontban leírt lendület a hegy felé.

Közepes- enyhe lejtőn az esésvonalhoz közeli rézsútsiklásból a párhuzamos lendület végrehajtása. Fontos a gyakorlást az esésvonalhoz közeli pozícióból kezdeni majd csak fokozatosan haladni az egyre teljesebb ív felé. Természetesen egyre meredekebb lejtőre van szükség hogy a lendület is elegendő legyen- végrehajtása lassú tempónál lényegesen nehezebb.

Típushibák: az előforduló hibák általában megegyeznek az eddig említettekkel, azonban néhány itt gyakrabban előforduló esetet ki kell emelni.

1.     a tanuló magas súlyponti helyzetben kezdi el az ívet, így nincs lehetősége a tehermentesítésre. Természetesen itt is, mint a többi technikánál, ez egy sor  más hibát is vonhat maga után. Ezek közül a legvalószínűbb az ívnek a váll lendítésével való elindítása.

2.     A párhuzamos lendületek az átlagosnál gyakrabban járnak együtt a nem megfelelő terheléssel. A leggyakoribb a belső síre kerülő túl nagy testsúly, de sokszor találkozhatunk a testsúly hátra kerülésével is. Ezek általában nem itt alakulnak ki, hanem, ha nem is feltűnően de már korábban megtalálhatóak. Kijavításukra vissza kell térnünk az alapiskola gyakorlataira ha a figyelem felhívása nem jár sikerrel.

3.     Amennyiben a tanuló sí tudása a lapján még nem érett a párhuzamos lendületek elsajátítására, a forgatás hiányosságai miatt a vállak és a cipő rántásszerű lendítésével próbálja megoldani a völgy felé forgatást. Javítása kézenfekvő: a párhuzamos lendületek oktatása helyett az alapok lerakását kell folytatni. Előfordulhat, hogy bár a tanuló megfelelően tudja az alaplendületet és a hegytámaszt is, nem képes a párhuzamos lendület végrehajtására. Ebben az esetben célszerű az előbbiekben leírt hosszú utat követni.