Párhuzamos lépő lendületek („H” lépés) - Olló lépő lendületek ( “V” lépés)

Párhuzamos lépő lendületek („H” lépés) - Olló lépő lendületek ( “V” lépés)

A párhuzamos lépő lendületek a versenyzők és a jó szinten síző amatőrök igen gyakran használt, kedvelt technikája. Alkalmazható egészen nagy sebességnél, nehéz terepviszonyok között is. Kivitelezése az eddigi elemek biztos tudását, jó lécbiztonságot feltételez. Közepes és nagy sebességnél könnyebb végrehajtani, mint lassabban. Az oktatási menetben párhuzamos lendületekhez vezető egyik út ezek megtanulásán keresztül vezet. Előnyök a támasztott lendületekkel szemben, hogy nem lép fel azokban tapasztalható fékező hatás.

Párhuzamos lépő lendület – hegy felé nyitással

Ennek a lendületnek a célja elsősorban az átterhelés dinamikus végrehajtása, amely a tehermentesítést szolgálja, versenytechnikaként pedig a magasságnyerés.

Végrehajtása: rézsútsiklásban a terhetlen hegyláb ( ív külső) a lécek párhuzamos helyzetét megtartva lép fel a hegy felé. A nyitás mértéke az ív céljától függ. Amennyiben a cél a magasságnyerés, a nyitás nagyobb lehet; ha csak tehermentesítés, az átterhelés megkönnyítése, akkor viszont kisebb. Amint a nyitás megtörtént, a hegyláb hóra ért, a bottűzés ütemére megkezdődik a völgyléctől való elrugaszkodás és az átterhelés az ív külső lécre. Az elrugaszkodás súlypont mérsékelt emelésével jár. Az időközben ív külsővé vált hegyláb terhelése már az elválás után következik be. Rendszerint a térdek hajlításával súlypont süllyesztés közben történik a forgatás. A kikormányzás megfelel az eddigi technikáknál alkalmazottnak.

Gyakorlatai: amennyiben a tanulók tudják teljesíteni az eddigi technikai elemeket, olyan fokú mozgatás tapasztalattal rendelkeznek, hogy általában nem igénylik a rávezető gyakorlatokat. Az egyetlen gondot a hegy felé történő párhuzamos lépés jelentheti, ezt a helytámaszt hegy felé történő lépésnél leírtak szerint gyakorolhatjuk.

Tipikus hibák: a lehetséges hibák jó része olyan típusú, amely az eddigi technikai elemnél is előfordulhat, ezeket az ott leírtak szerint kell korrigálni. Kifejezetten erre az elemre jellemzőek:

1.     Alapjában véve nem súlyos hibáról van szó, inkább arról , hogy a tanítvány nem párhuzamos lépést, hanem hegytámaszt végez. A gyakorlás első szakaszában, illetve erre a technikára még nem érett tudású tanítványok esetében fordul elő, hogy nem párhuzamos lábbal lépnek fel. Az első esetben elégséges lehet a figyelem felhívása, a második esetben korai volt az elemre való átterelés. A különbség látszólag nem jelentős: de itt az él váltás a lépés után következik be, csak a támaszhelyzet nem segítheti az új irányba haladást. A nem kellő technikai tapasztalattal rendelkező tanuló számára azonban ez néha még áthidalhatatlan akadályt jelenthet.

2.     Amennyiben a hegy felé történő lépés túl nagy, nehezíti a völgylécről való átterhelést. Általában a figyelem felhívása elegendő, de kényszerítő körülmények ( a lépés nagyságánál határolása jelzésekkel pl, fenyőgallyal, megadott nyomon való sízés) alkalmazása is célravezető lehet.

3.     A magas súlyponti helyzetben (nyújtott lábbal) síző tanítvány nem képes a megfelelő átterhelésre. A hiba javítására térjünk vissza az alaptartás gyakorlataira.

Párhuzamos lepedőlendület – völgy felé nyitással

Nagyobb sebesség mellett, különösen rövidebb lendületek alkalmával, amikor nem marad idő a hegy sível való kilépésre, szinte automatikusan nyílik a völgyléc szélesebb nyomba. A következő ív indítása a völgyléc belső éléről történik, miközben a hegy felöli léc is kissé meg van terhelve s a hegyláb erősebben hajlított. A síelő mozgása a technikánál a “pedálozás”- hoz hasonlítható.

Végrehajtása: rézsútsiklásban a völgyléc párhuzamos lecsúsztatásával illetve a folyamatos ívelés közben az ív végén létrejövő önkéntelen nyitással indul az ív. A lecsúsztatás együtt jár a súlypont süllyesztésével. A megfelelő mértékű lecsúsztatást ( ezt a cél és a körülmények határozzak meg, pár cm-től lábfejig terjed) a léc erős élezése állítja meg. Az élezéssel egy időben történik a bottűzés, ennek ütemére kezdődik meg az erős, dinamikus elrugaszkodás a völgyléc éléről. Az ív külső lécre történő átterhelés közben létrejön a tehermentetés, ekkor történik meg az él váltás amelyet, rögtön követ az ív külső léc erős megterhelése miközben a térd hajlik. A térd hajlításával együtt jár a forgatás, ezt követi a kikormányzás, , melynek végső fázisában a következő ív kiindulási helyzetének elkezdődik a völgy sí újabb nyitása.

Tipikus hibák: az előforduló hibák általában megegyeznek az eddig leírt technikáknál említettekkel, főleg a párhuzamos léplendületeknél hegy felé és völgytámasznál megfigyelhetőekkel.

Olló lépő lendületek ( “V” lépés)

Az olló lépő lendületek a sízés magasiskolájához tartoznak, főleg a profi sízők, versenyzők használják. A párhuzamos lépő lendületekkel együtt a versenyzők reportáljanak nagy részt ezek a technikák képzik.

Olló lépő lendület a hegy felé

Ezt az elemet elsősorban térnyerésre használják. Ha a versenyző egy kupacból lecsúszva, nem elég korán jön ki, a hegy felé való ollólépéssel próbál meg magasságot nyerni.

Végrehajtása: rézsútsiklásban a terheletlen hegylábbal a lécek csőrét távolítva lépünk fel a hegy felé az ív külső lábra. A fellépés pillanatában történik a bottűzés, melynek ütemére a völgyléctől való, elrugaszkodás, mellézárás és eközben az él váltás. Az olló lépő lendületeknél különösen nehéz az él váltás, hisz a támasztó lépő lendületekkel szemben itt az él váltáshoz kedvezőtlenebb helyzetbe hozzuk a léceket. Az él váltás után a súlypont süllyesztésével és a térdek hajlításával együtt történik a térddel való forgatás. A kikormányzás megfelel a többi lendület kikormányzásának.

Gyakorlatai: mivel elsajátítása csak a haladó sízőknek ajánlott , természetes hogy feltétele a párhuzamos lendületek jó végrehajtása, a korcsolyázó lépés. Nehézséget jelenthet az olló fellépés a hegy felé. Ennek gyakorlata rézsútsiklásból dinamikus ellépegetés a hegy felé és az ívlépés.

Tipikus hibák:

1.     az eddigi elemekben is előforduló hibákon kívül a túl nagy fellépés a hegy felé, amely megnehezíti vagy meggátolja a völgylécről való dinamikus elrugaszkodást.

2.     Későn történő elrugaszkodás a völgylécről. Ennek eredményeképpen túl nagy nyitás alakul ki.

Olló lépő lendület – völgy felé nyitással

Gyorsításra használatos. Tipikus alkalmazása versenyeken az első illetve utolsó néhány kapu vétele, ahol gyorsító lendületként használják.

Végrehajtása: rézsútsiklásban engedni kell a terhelt völgylécet a völgy irányába elcsúszni, míg a másik a másik léc az ív megkezdett vonalát folytatja. Az ideális távolság elérésekor (ahol még nem túl nagy a két léc közötti távolság a dinamikus elrugaszkodás végrehajtásához) történik az ív irányába ható gyorsító ellépés a völgylécről. Az elrugaszkodás után megindul a súlypont emelése, megtörténik a tehermentesítés és az él váltás. Különösen nehéz ebben az esetben az átterhelés, hiszen völgylécről való elrugaszkodás nem az átterhelés irányába, vagyis oldalra történt, hanem elsősorban előre, a gyorsítás céljából. Ezek után a súlypont süllyesztése és a térd hajlítása közben történik a forgatás, majd az esésvonal elérése után a kikormányzás.

Gyakorlatai: az előzőekben leírtak itt is érvényesek. Speciális rávezető gyakorlata kezdőiskolában a halszálkalépésnél említett korcsolyázó lépés és az ívlépés. Végrehajtásához jól kell ezt tudni lejtőn felfele és lefele is.

Tipikus hibák: akárcsak az előzőnél itt is a két léc közötti túl nagy távolság a leggyakrabban előforduló hiba.

Párhuzamos lendületek

A párhuzamos lendületek általában az amatőr sízők álmai, nyugodt, sima, lécvezetésük, az esztétikus, harmonikus mozgás következtében. A látszat sokszor megtévesztő – az összezárt lábbal végrehajtott párhuzamos lendületek nem jelentik azt, hogy a terhelés egyenletesen oszlik meg a két léc között: az ív külső léc terhelése, a kikormányzás gyakorlatilag semmiben nem különbözik a lépő lendületeknél megtanultaktól. A párhuzamos lendületek lépő lendületeket követő oktatása mellett az alábbiak szolnak:

a lépő lendületek logikusan, könnyen, nagyobb törések nélkül felépíthetőek a hóekeívből,

a lépő lendületek szélesebb körben, változatosabb körülmények között alkalmazható tudásalapot jelentenek.

A párhuzamos lendületek rengeteg válfaját ismerjük, hiszen csak a mély hóban a hó a hó tulajdonságaitól függően többféle technikával sízünk. Itt csak a főbb technikai fajtákat fogjuk kiemelni. A beforgatás előfeltételéül szolgáló tehermentesítést ennél a technikánál nem lépésekkel, hanem átterheléssel, a súlypont előre – hátra illetve függőleges mozgatásával oldhatjuk meg.

A súlypont függőleges mozgatása az előkészítő szakaszban gyakran használt segítség. Ennek alapján általában két fajtáját ismerjük a párhuzamos lendületeknek: a lefelé indított, illetve a magas tehermentesítéssel végrehajtott változatát. A magas tehermentesítéssel végrehajtott, a gyakoribb, és erőtakarékosabb, míg a lefelé indított tehermentesítést többnyire buckás terepen és mely hóban használják.