Rövid lendületek - Párhuzamos lendületek lefelé tehermentesítéssel

Rövid lendületek - Párhuzamos lendületek lefelé tehermentesítéssel

A rövidlendületeket, mint nevükből következik elsősorban az ívnek rövid sugara jellemzi. A rövid ívek között nem található rézsútsikló szakasz, az egyik ív kikormányzása a következő ív előkészítő szakasza is egyben. A rövid éles ívű lendületeknél szükség van arra , hogy a völgy léc fokozott élezésével biztos támasztékunk legyen az elrugaszkodáshoz. Ezt eddig a léplendületeknél a völgyléc lecsúsztatása utáni erőteljes élezésével értük el. A rövidlendületben a kikormányzás adja a fokozott élezést és ezzel az elrugaszkodáshoz szükséges alapot is.

A rövidlendületek másik jellemzője, hogy a felsőtest viszonylag nyugodt a vállak gyakorlatilag végig merőlegesek az esésvonalra.

Általában a rövidlendületek a párhuzamos lendületeknél tárgyaljuk, de a gyakorlatban, ugyanúgy mint a hosszú lendületeket nem ilyen éles a határ. Ha megállapíthatjuk, hogy műlesiklás közben a völgy felé végrehajtott párhuzamos léplendületekkel és időnként völgytámasszal síző versenyzők kis rövidlendületeket alkalmaznak. Ilyen szempontból nem indokolt besorolása a párhuzamos lendületek közé.

Végrehajtása: kétféle végrehajtási forma létezik: 1. Mindkét láb egyszerre vált élet: 2. A lábak időkülönbséggel váltanak élet.

Jellemző az előkészítő szakaszban a párhuzamos lécvezetéssel a völgylábról való dinamikus elrugaszkodás.

Erőteljes elrugaszkodás esetén az él váltás a levegőben is történhet. Jellemzője a rövid ideig tartó intenzív forgatás és terhelés adta ritmus. A rövid sugarú ív miatt a lécek élére állítása a megszokottnál erősebb. Ez adja a lehetőséget a kikormányzás szakaszának végén a még fokozottabb élezésből való elrugaszkodásra, és a következő ív megkezdésére. Az ívek során a felsőtest viszonylag nyugodta, a vállak gyakorlatilag végig az esésvonalra merőlegesek.

Gyakorlatai: elsajátítása igényli a biztos élen történő lécvezetést, és általában a lendületek jó végrehajtását. Megtanulásához két úton is eljuthatunk:

1.     sokak számára természetesebb ez az út, hiszen jól ismert technikai eleme a hóekére épül.

egyenes siklásból hol az egyik hol a másik léc kiforgatása hóekébe

közepes szélességű hóekében hol az egyik hol a másik léc erőteljes, lökésszerű nyomása a fontos, hogy az egyes ívek ritmusosan kövessék egymást.

A ritmusos végrehajtás érdekében célszerű ebben a szakaszban beiktatni a bottűzést.

ha már kialakult a ritmusos végrehajtás fokozatosan lehet csökkenteni a hóeke szélességét, egészen párhuzamos lécvezetésig.

2.     a másik lehetőség, hogy irányba ugrással közelítjük meg a célt. A gyakorlatokat enyhe lejtőn, egyenes siklásban kell végeztetni:

először egyenes sziklás közben irányváltoztatás nélkül végeztessünk felugrásokat. Célszerű a felugrásokat a ritmusos bottűzés ütemére végrehajtani.

Ezután enyhe lejtőn egyenes siklásból a lécvéget távolítva váltakozó irányba ugrás. A levegőben való forgatás szögét meredekebb lejtőn könnyen növelhetjük.

Ha már kialakult a bottűzéssel együtt a ritmus, a pillanatnyi talajforgás-elrugaszkodás helyett törekedjünk a kicsivel hosszabb idejű kikormányozás kialakítására.

Ne próbáljuk meg egy foglalkozás keretén belül megtanítani a rövid lendületeket, inkább többször rövid időre térjünk vissza rájuk.

Tipikus hibák:

1.     Mivel a rövid lendületekben meghatározó szerepet tölt be a ritmus, egyik súlyos hiba, ha ez nem alakul ki. Javítására térjünk vissza a rávezető gyakorlatokhoz, ahol különösen fontos a jó bottűzés elsajátítása.

2.     Amennyiben a tanítvány tudása alapján nem volt érett rövid lendületek elsajátítására, vagy nem érezte meg a kikormányzásból való dinamikus elrugaszkodást (esetleg nyújtott térdel sízik) a felső test segítségével próbál meg lendületet szerezni. Ez a vállaknak az esésvonalából való elfordulásához vezethet, ami lelassítja a mozgást, ennek eredménye a ritmus elvesztése. A vállak elfordulása a lécek élére állítása ellen hat, így még tovább romlik az elrugaszkodás helyzete.

3.     Gyakori hiba a bottűzés rossz ritmusa. Oka a tanítvány túlzottan koncentrál a bothasználatára.

Párhuzamos lendületek lefelé tehermentesítéssel

Ezeknél az lendületeknél a síző a forgatást intenzív süllyesztésben indítja, a kikormányzó szakaszban nyújt. Az aktiv lefelé tehermentesítés visszaszorulóban van a mai sí technikában, azonban buckás terepen a kiegyenlítő technika alkalmazása passziv modón hasonló tehermentesítést hoz létre. A tehermentes fázist könnyű a sík elfordítására felhasználni.

Míg a süllyesztéssel végrehajtott kikormányzást (magas tehermentesítésnél) az adagolt élezést segíti, a nyújtással végrehajtott kikormányzás (lefelé tehermentesítésnél) megkönnyíti a vágott ívek létrehozását.

Végrehajtása: rézsut siklásban a térdek hajlításával indul az ív. Az élénk súlypont süllyesztéssel egy ideiileg a bottűzés segítségével történik a forgatás, az él váltás és a kikormányzás a térdek nyújtásával.

A sízésben alapelv az, hogy a leckéknek lehetőség szerint állandóan kontaktusban kell maradniuk a hóval. Ez elsősorban a terephullámok leküzdésekor jelent nehézséget. Hullámos terepen arra törekedve kell síznünk hogy a súlypontunk függőleges irányban csak minimálisan mozduljon el. Ez úgy történhet, hogy a terephullámok tetejét a térd hajlításával, a hullámvölgyeket a térd nyújtásával kiegyenlítjük.

Ez a mozgás szerkezet lehetőséget ad a buckás pályán a lefelé teher mentesítéssel (más néven hajlítva forgatással) való sízéssel. Ennek látványos példáját láthatjuk a szabad stílusú sízés „mogul” elnevezésű versenyszámban.

Alkalmazása a buckás terepen

A terephullámra való felsízés közben végezzük a térdek hajlítását. Az alsó holtpont a bucka tetején van, itt történik meg a bottűzés, az él váltás és kezdődik az él váltás. Ez ilyenkor nagyon könnyű, hiszen a bucka tetején a lécek egy ponton vannak alátámasztva így elforgatásuk nem kíván nagy erőt. A hóval való érintkezés megtartása érdekében a terephullám völgy felöli oldalán aktívan kell nyújtani a lábat, e közben történik a kikormányzás.

Könnyen elsajátítható technika, amig csak enyhe lejtőn elszórtan elhelyezkedő egyenetlenségeket kell leküzdeni. Meredek lejtőn, erősen buckás terepen végrehajtása biztos sí tudást, rendkívüli erőt és állóképséget igényel, továbbá a térdeket is nagyon igénybe veszi.

Tanítását enyhe lejtőn, esetleg épített kisebb egyedül álló terephullámokon kezdjük. Először a terephullám tetején állva próbálja meg a tanuló a forgatást, majd a hullám oldalán lecsúszva a kikormányzást. Ezután lassú rézsútsiklásból végeztessük, majd lehet emelni a sebességet, a terep meredekségét, a bucka magasságát, végül ha egy buckán már jól megy, megpróbálhatjuk többön is. Ilyenkor a buckák egymáshoz képest olyan helyzetben legyenek, hogy az egyikről lecsúszva rövid felkészülési idő után irányban következzen a másik.

Tipikus hibák: jellemző hiba a buckára merev térddel való felsízés a korai vagy késő forgatás. Hívjuk fel a figyelmet, hogy a bucka oldala meredekebb a lejtőnél, így ott fokozottabban szükséges a megfelelő élezés, a völgyléc terhelése és a vállak völgy felé való nyitottsága.

Mély hó sízés

Mély hó sízéséként nem lehet egy önálló sí technikát definiálni, hiszen ahány fajta mély hó, annyi mély hó síző technika. Mást kell alkalmazni 10-20 cm-es és 1-2 méteres hó esetében. Másképp sízünk friss hidegben esett hóban és másképp nedves nehéz hóban. Más az alkalmazott technika a lejtő meredekségétől és a körülményektől függően is.

Mielőtt a mély hó sízés technikájáról szólna meg kell említeni a veszélyeit is:

a kijelölt pályán kívül nincs garancia a mentésre

lavinaveszély

mély hóban nem láthatjuk a hó alatt rejtőző alattomos csapdákat

nem tudhatjuk  milyen mély a hó . ha hosszú távon 5-10 cm-es, jeges alapú havon síztünk, és ezután hirtelen az ott sízett technikával több méteres szűz hóra érünk bukáshoz vezethet.

Egyedül ne menjünk soha mély havon sízni

Mindig csak a tudásunknak megfelelő feladatokat vállaljunk

Ugyanakkor vannak közös jellemzőink a mély hóban alkalmazott technikáknak, itt ezeket ismertetjük. Jó körülmények között viszonylag nagy sebességet sízünk mély hóban. Néha úgy tűnk, hogy az itt alkalmazott technikák szinte minden lényeges vonásban tartalmazzák azokat a jegyeket amelyeket eddig alapvető hibaként jelöltünk meg.

Mély hóban az egyik legfontosabb feladat, hogy minél nagyobb felületen sízzünk. Ennek érdekében egyformán kell terhelni a két lábat, ellenkező esetben különböző mélységben süllyednek.

Az előbbiekből és a mély hó tulajdonságaiból következik, hogy nincs szükség az élezésre, a lécek sebességéből eredő felhajtó ereje tartja meg a sízőt a kanyar ívén.

Természetesen itt a bottűzés fizikailag nem segít, csak ritmusadó szerepe van. Miután mély hó sízéskor a síző gyakran térdig – combközépig hó alatt van a botokat szinte végig meglehetősen magas helyzetben kell tartania.

Az alpesi sí technikák logikai felépítése- az oktatás menete

Az alpesi sí technikák logikai felépítése

Az alábbiakban a síiskola logikai felépítését adjuk meg. Ez természetesen nem egyezik meg az oktatási menettel, csak technikai szempontból elemezve rendszerezi az említett technikákat.

Az oktatás menete

Az oktatási menet eltér a technikák logikai felosztásától, de természetesen arra épül. Az általun leírt oktatási menet csak javaslat- reméljük, hogy minden oktató kritikusan szemléli az általunk leírtakat, ő is végiggondolja és elemzi majd felállítja saját tematikáját, amihez mi csak egy esetleges vázlatot kívánunk adni. Természetesen az a kívánatos, hogy minden oktató hasonló tematika alapján oktasson, így a tanítványok számára nem okozhat gondot, ha tanfolyamait nem ugyanannál a síiskolánál illetve oktatónál végzi. Ugyanakkor nem lehet kívánni és nem is lenne helyes ha mindenki teljesen ugyanazt és ugyanabban a sorrendben tanítaná.

Hiszen elegendő csak a változó körülményekre gondolni: ha a tanuló lejtő és vízszintes pálya alján található akkor nem fogja minden oktató kezdő tanítványokat vállukra vett lécekkel gyalog küldeni a pálya a aljára. Ha nem túl meredek a terep lessz ki megtanítsa a lejtőn való csatolást, a lépcsőzést és a léchez szoktatást, az első lépéseket lejtőn lefele teszik meg.

A rézsútsiklásnál jeleztük már: helye az oktatási menetben nem kötött, a lényeg az hogy az alaplendületig jussunk mindenképp megtanítsuk.

Ha tanítványaink az átlagnál ügyesebbek nem kötelező, hogy az egyhetes tábor alatt csak vagy mindenképp az alaplendületig jussunk el, ha pedig kevésbé ügyesek nem kell feltétlenül megtanítani nekik az egy hét alatt az alaplendületeket is.

Azt is jeleztük , hogy a párhuzamos lendületek elsajátítását a párhuzamos lépő lendületek birtokába javasoljuk, de még lehet őket tanítani a hegytámasz ismeretében is.

Ugyanez vonatkozik az egyes technikai elemeknél felsorolt gyakorlatokra:

Mindenhol hozzunk néhány példát, de miután minden hiba más környezetbe, más hibákkal együtt, más személység tanítványoknál lép fel, az a jó, ha az oktató az ideális mozgás ismeretében, azt és a hibákat elemezve, kreatívan porbál meg gyakorlatokat kitalálni. Sok hiba kijavításában nem a rávezető és a kényszerítő gyakorlatok, hanem egy jó hasonlat, a hiba lényegének pontos megfogalmazása játszik döntő szerepet.

Ez vonatkozik az egyes technikák megtanítására is. A tematika egyes elemei olyan mértékben épülnek egymásra (főleg az alapiskolában de egészen a párhuzamos léplendületéig), hogy ideális esetben rávezető gyakorlatok nélkül is meg lehetne tanítani jó képességű tanítványainkat. Ne feledjük, hogy az utánzásos tanulás nemcsak az óvodás és a kisiskolás korban alapvető, hanem a felnőtt korban is. Gyakran egy jó bemutatással többet érünk mint számtalan magyarázattal és rávezető gyakorlattal. A technikákat úgy mutassuk be, hogy a tanítványok több szögből is mindig a legtöbb mutató nézőpontokból lássák azokat. És ami a legfontosabb: a tanítvány számára az oktató sí tudásának kell a mintájának lennie. Ennek érdekében mindig legyünk igényesek magunkhoz. Kötött foglalkozások keretében csak a tanulás során alkalmazott technikát alkalmazzuk. Szabad sízés közben is olyan technikákat alkalmazzunk, amelyeknek látványa meggyőződésünk szerint a tanítványok számára hasznos.

A fenti ábrán az oktatás egyik általunk jónak tartott menetét csak rövid lendületekig jelöltűk. A többi elsajátítása a megtanultak ismeretében véleményünk szerint már a körülmények és az érdeklődés függvénye.

Természetesen mind már említettük nem ez az egyetlen helyes út, sőt ez csak az általunk helyesnek tartott utak közül az egyik. Ezzel csak segítséget szeretnénk adni az oktatási tematika felépítéséhez.