Támasztott lépő lendület – völgy felé nyitással (völgytámasz)

Támasztott lépő lendület – völgy felé nyitással (völgytámasz)

Nagyobb sebességgel, meredekebb lejtőn célszerűbb a völgytámasz alkalmazása. A völgytámasznál az előkészítő szakasz igen gyors, dinamikus “sportos” mozgás, ami jobban igazodik a nagyobb sebességhez. Jól lehet alkalmazni gyors, rövid ívek előkészítésre.

Végrehajtása: az ív előkészítő szakasza:  rézsútsiklásból a völgyléc lecsúsztatása támaszba. A lecsúsztatás mértéke és dinamikája a sízett sebességtől függ. A lecsúsztatást a völgy felöli térd befelé döntésével létrejövő élezés állítja meg. A bottűzés a lecsúsztatás megállításakor történik , ütemére megkezdődik a völgylécről való elrugaszkodás és átterhelés a hegy (ív külső) lécre. A dinamikus elrugaszkodás dinamikus terhelést eredményez az ív külső sílécen. A megterhelt láb térdének hajlítása közben megindul a völgy felé való forgatás. A kikormányzás tulajdonképpen megegyezik az eddig tanult lendületekével, különbség csak a nagyobb sebességből adódik: jobban hajlik a térd és nagyobb a csípőszög a kikormányzó szakaszban.

Gyakorlatai: gyakorlásához válasszunk az eddiginél meredekebb lejtőt.

Célszerű eleinte nagy sugarú íveken végeztetni, mert

a.) így a kikormányzás szakaszában elegendő idő áll rendelkezésére a mozgás ellenőrzésére, rendezésére

b.) a rövidebb ívek kikormányzó szakasza nagyobb technikai felkészültségeket kíván

a későbbiek folyamán azonban, amikor a kikormányzás során már megfelelő a lécvezetés, rövidíthetjük az ív sugarát, gondosan ügyelve, hogy minden gyakorlási szakaszból csak akkor lépjünk tovább, ha tanulóink már elfogadhatóan hajtják végre a gyakorlatot. Az egyre rövidebb ívek alkalmasak a rövidlendületekhez vezető gyakorlatnak.

Az eddigieket biztosan megtanult sízők számára ez igen hasznos és nagy élvezetet jelentő technika, hiszen itt találkoznak először nagyobb sebességgel, és a nagyobb ívű kanyarokban- jó hóviszonyok mellett- megérzik az élén vezetett ívek adta csodálatos érzést. Ugyanakkor ez több problémát is felvet, amire az oktatónak fokozottan figyelnie kell. Nem szabad engedni, hogy a tanulók a tudásukon túl vállaljanak sebességet. Figyelni kell addig is, hogy az eddig felsoroltak jó hó esetén arra csábítják a tanulót, hogy az ív közben nyújtott testtel “bedőljenek”. Ez ideális esetben még minden baj nélkül megtehető, de keményebb havon, jeges pályán már könyörtelenül ”büntet a hegy”.

Logikusan tekintve, a technikának sokkal nehezebbnek kell lennie az eddig tanultaknál, mert eddig az él váltás egyszerűen a terheletlen léccel történt a hóekeív ( alaplendület) vagy a hegy felé történő kitámasztás (hegytámasz) esetében, ezzel szemben ebben az esetben, az elrugaszkodás után, az átterhelés közben kell végrehajtani az elváltást is. A gyakorlatban azonban ennek ellenére viszonylag könnyen tanulható a technika. Az alább leírt rávezető gyakorlat során már lessz olyan tanítványunk aki jól fogja végrehajtani, mert a dinamikus előkészítő szakasz segít az elválás megoldásában.

Értelemszerűen az első gyakorlat a lecsúszás rávezető gyakorlata: először helyben , majd rézsútsiklásban, a völgyléc lecsúsztatása támaszba (a lécek csőre van egymáshoz közelebb), élére állítása, és elrugaszkodás az élére állított lécről. Rézsútsiklásban ne végeztessünk túl sok gyakorlatot, hiszen ilyenkor természetellenes, a  völgylécről a hegyrészre való átterhelés után a testsúly hegylécre kerülése. A tanítványokhoz az elrugaszkodás után többnyire erősen érzik az ív elkezdésének kényszerét. A lecsúsztatás alatt induljon meg a bot felkészítése, az elrugaszkodásra pedig a bottűzés adja meg a ritmust (már az álló helyben történő gyakorlás során is! ).

Az előkészítés rövid gyakorlása után célszerű egyből a technikát egészében tanítani. Először kevésbé meredek lejtőn, az eddigieknél nagyobb de nem túl nagy sebességgel végeztessük, majd ha nem tapasztalunk lényeges hibákat, taníthatjuk meredekebb lejtőn, nagyobb sebességgel is.

Tipikus hibák : a hibák túlnyomó része megegyezik az eddigiekben leírtakkal, hiszen ez a technika tulajdonképpen csak az előkészítő szakaszban különbözik tőlük, egyébként az eddig tanult technikákra, elemekre épült.

1.     általában a nyújtott lábbal síző tanulóknak szokott gondot okozni a lecsúsztatás és az ezután élezés. A testtartás javítására az előzőkben leirt gyakorlatok ajánlottak.

2.     Ha a rézsútsikló tartás ugyan jó, de  a letámasztás után a völgyláb térde nyújtott helyzetben van

-nem lehet élezni mivel a térd hegy felé döntése csak hajlított helyzetben képzelhető el

- nyújtott térdel nem lehet elrugaszkodni.

Ebben az esetben általában szokott segíteni a figyelem felhívása. Ez a hiba fordul elő akkor is, h a alátámasztás túl széles terpeszben történik. Ilyenkor a terpeszt csökkenteni kell

3.     amennyiben a rézsútsiklásban a hegylécen van a testsúly, a letámasztás még sikerülhet a terhetlen völgyléccel, de az élezés és a dinamikus elrugaszkodás nem.

Ezek kompenzálásaként alakulhat ki olyan hiba, mint a vállak lendítésével megkezdett ív, illetve a két lábon vagy a belső lécen való terhelés. Ha ilyet tapasztalunk tanítványainknál, mindig vizsgáljuk meg az előkészítő szakaszt, mert nagy eséllyel itt megtalálhatjuk a kikormányzás hibáinak okát. Ha az előkészítő szakasz jó, a hibák javítására vissza kell térni az alapiskola gyakorlataihoz

4.     amennyiben a tanítvány úgy jutott el idáig, hogy az eddigiek során nem sajátította el jól a forgatást és a kikormányzást, a dinamikus elrugaszkodás hatására rántás szerű és túl rövid lessz a kikormányzás szakasz. Ebben az esetben a kikormányzás gyakorlatihoz kell visszatérjünk. Elsősorban a lendület a hegy felé, de az alaplendület is megfelelő gyakorlat a hiba korrigálására.

5.     Jó hóviszonyok esetén a tanuló mindkét lábán terhelve, nyújtott testel vegyi a kikormányzást. A hiba nehezen korrigálható, mert a tanítvány csak azt érzi, hogy sikerült élére állítani a sít, de nem érzi hogy valójában a két lábán egyformán terhel. Nehezebb körülmények között ez a hiba „végzetes” lehet. Javítására térjünk vissza a rézsútsiklás és a  lendület a hegy felé gyakorlataihoz. Jó hatású lehet ilyen esetben – ha megfelelő lécbiztonsággal rendelkezik a tanítvány – ha meredekebb lejtőn való gyakoroltatás (itt a megszokottnál jelentősen meredekebb lejtőről van szó). Ekkor már sokkal lényegesebb a megfelelő csípőszög alkalmazása, ugyanis nyújtott testű végrehajtás esetén meredek lejtőn óhatatlan a kicsúszás.

6.     A nem megfelelő átterhelést javíthatjuk a hóekecsóva gyakorlataival.